A tű jellemzői és a posztoperatív felépülés különbségei a különböző biopsziás technikáknál

http://chttps://www.mayoclinic.org/tests-procedures/breast-biopsia/about/pac-20384812

Az iterációmell biopsziatechnikák ösztönzik az innovációt a tűtervezésben, és a különböző biopsziás módszerekben használt tűk jellemzői közvetlenül meghatározzák a posztoperatív gyógyulás patofiziológiai folyamatát. Jelenleg a három fő klinikai technika -core tű biopszia (CNB), finom-tű aspirációs biopszia (FNA) és vákuum-asszisztált biopszia (VAB)- különbözik a megfelelő tűk szerkezetében, átmérőjében és hatásmechanizmusában, ami eltérő posztoperatív felépülési mintákat eredményez.

A CNB technológia 18G-20G rugós-meghajtású biopsziás tűt használ, amely a "vágó" mintavételi módszeréről híres. A tű hegye horonnyal van kialakítva; kiégetéskor a horony bezárul, így a szövet elvágva hengeres mintát kap. Ez a mechanikus vágás egyértelmű szövethibát okoz: közvetlenül a beavatkozás után körülbelül 1,5 mm átmérőjű alagútszerű üreg képződik, a mikroszkópos vizsgálat pedig megrepedt emlőcsatornákat és kis vérereket mutat. A klinikai megfigyelések azt mutatják, hogy a CNB után 24 órán belül az üreg megtelik vörösvértestekkel és fibrinváladékkal; a granulációs szövet 72 óra elteltével szaporodni kezd; a hám pedig körülbelül 7 nap alatt borítja be az üreg felszínét. Figyelemre méltó, hogy a CNB tű "kidobási energiája" agyrázkódási sérülést okozhat a környező szövetekben. Az ultrahangos elasztográfia azt mutatja, hogy a szúrás helyétől számított 5 mm-es sugarú körben a szöveti merevség a beavatkozás után három nappal 37%-kal növekszik, ami egyes betegeknél a tartós posztoperatív fájdalom oka lehet. Az FNA technológiában használt 21G-25G karcsú tű az "aspirációs" mintavételi jellemzőt testesíti meg. A tű egy negatív nyomású injektorhoz csatlakozik, és sejtcsoportokat kapunk kapilláris működéssel és negatív nyomású szívással. Ez a minimálisan invazív eljárás minimális károsodást okoz a szövetszerkezetben: csak kis mennyiségű vörösvértest extravazáció figyelhető meg a punkciós út mentén, jelentős szövetveszteség nélkül. Citológiai vizsgálatok azt találták, hogy az FNA után egy órával a thrombocyta trombus képződésének "átmeneti gátja" látható a szúrás helyén; a neutrofil infiltráció hat óra elteltével kitisztítja a nekrotikus sejteket; és a sebet 24 óra múlva teljesen beborítja az újonnan képződött hám. Mindazonáltal, éppen minimálisan invazív jellege miatt, az FNA küzd, hogy elegendő stromális komponenst szerezzen be, így a szklerotizáló tőgygyulladás diagnosztikai pontossága mindössze 62%, ami potenciálisan ismételt biopsziához vezethet, és meghosszabbítja a teljes gyógyulási időszakot.

A 14G-16G tű oldalsó lyukakkal, 配套 VAB rendszerrel egy fejlett "rotációs vágás" mintavételi technológiát képvisel. A tűhegy forgó pengével és vákuumszívó kamrával van kialakítva, amely lehetővé teszi több szövetminta folyamatos felvételét. Invazív jellemzői a CNB és a műtéti bemetszés közé esnek: a műtét után körülbelül 3 mm átmérőjű üreg képződik, de a vákuumszívásnak köszönhetően az üregben felgyülemlett vér azonnal kiürül, csökkentve a hematóma kockázatát. A patológiás metszetek azt mutatják, hogy a VAB után 24 órával rostos tok keletkezett az üreg falán; a szervezés 72 órakor kezdődik; és az üreg körülbelül 14 nap alatt az eredeti térfogatának körülbelül 40%-ára zsugorodik. Érdemes megjegyezni, hogy a VAB tű forgó mozgása hőhatást kelt (a hőmérséklet elérheti a 42 fokot is), ami károsíthatja a környező idegvégződéseket, ami körülbelül 11%-os posztoperatív szenzoros rendellenességekhez vezethet, ami jellemzően 3-6 hónapot igényel a felépüléshez.

A poszt-műtétkezelési szempontok a három technika között különböznek: a CNB 24 órás nyomáskötést igényel, a duzzanat csökkentése érdekében pedig jégcsomagolást igényel; Az FNA csak 5 perc nyomást igényel, és ugyanazon a napon megengedett a zuhanyozás; A VAB megköveteli, hogy egy hétig tartó melltartót viseljen, és kerülje a megerőltető testmozgást. Különösen érdekes a hibrid technikák-feltörekvő alkalmazása, mint például az FNA-val végzett kezdeti szűrés, majd a CNB-vel történő megerősítés{5}}, amelyek csökkenthetik a szükségtelen traumákat. A robot{7}}asszisztált biopsziás rendszerek széles körű elterjedésével a tűmozgás pontossága 0,1 mm-re javult, tovább csökkentve a posztoperatív szövetkárosodást, és a mellbiopsziát az „ultra-minimálisan invazív gyógyulás korszakába terelve”.