https://www.mayoclinic.org/tests-procedures/breast-biopsia/about/pac-20384812

Több évtizedes fejlesztés után perkutánmell biopsziaa vaktapintás{0}}vezérelt punkciótól a minimálisan invazív eljárásokig fejlődött, amelyeket pontosan multimodális képalkotó módszerek irányítanak. A finom-tűszívásból, a magtű-biopsziából és a vákuum-asszisztált biopsziából álló alapvető technikai keretrendszer alakult ki, amely lefektette az emlőbetegségek precíziós diagnosztizálásának alapkövét.

Finom-tű aspirációs citológia (FNA)

A legrégebbi és leginkább minimálisan invazív biopsziás módszerként az FNA ultrafinom 21G–23G tűket alkalmaz (0,6–0,8 mm átmérőjű). Ultrahang vagy tapintás irányítása mellett a tűt a célléziókba továbbítják, és a sejtmintákat negatív-nyomású szívással gyűjtik be. Kiemelkedő erősségei közé tartozik az egyszerű működés, a minimális szövetsérülés, az elhanyagolható hegesedés, az alacsony szövődmények aránya és a költséghatékonyság. Mindazonáltal az FNA-nak vannak eredendő korlátai: az ép szövettani architektúra helyett csak izolált sejteket nyernek ki, ami kizárja az in situ és az invazív karcinóma közötti különbségtételt. Diagnosztikai pontossága nagymértékben függ a citopatológusok értelmezési jártasságától, viszonylag magas hamis{10}}negatív arány mellett. Jelenleg az FNA elsősorban ciszta aspirációra és dekompresszióra, a tapintható felületi tömegek előzetes felmérésére és a gyanús nyirokcsomók citológiai vizsgálatára javallott.

Core Needle Biopsia (CNB)

A CNB a szilárd emlőléziók diagnosztizálásának egyik arany{0}}standard módszerévé fejlődött. A nagyobb-furatú tűkkel (14G–18G rutinhasználatban) felszerelve a készülék vagy rugós-hajtású tüzelésre, vagy kézi előretolásra támaszkodik egy vagy több sértetlen szövetmag kivágásához és beszerzéséhez. Az FNA-val összehasonlítva a CNB megőrzi a natív szövetszövetet, hogy lehetővé tegye a tumortípus meghatározását, a szövettani osztályozást és a hormonreceptor-profilozást átfogó patológiai vizsgálatot, 95-öt meghaladó diagnosztikai pontosságot érve el. Az ultrahang, sztereotaxiás mammográfia vagy MRI irányítása mellett végzett CNB szinte minden tapintható és nem tapintható emlőre vonatkozik. A csekély mértékben nagyobb invazivitás és az olyan lehetséges szövődmények, mint a vérömleny és az eljárás során fellépő fájdalom ellenére a sebek ritkán igényelnek varrást, ami gyors posztoperatív gyógyulást eredményez.

Vákuum{0}}asszisztált biopszia (VAB)

A VAB mérföldkő áttörést jelent a minimálisan invazív emlőbiopsziában azáltal, hogy a magtű biopszián alapuló vákuum-negatív{0}}nyomásrendszert integrál. A képnavigáció alatt a szonda a céllézió mellett helyezkedik el; a vákuum a környező szövetet a mintavételi bevágásba húzza, a beágyazott forgó vágókés pedig leválasztja a begyűjtött szövetet, amelyet ezt követően szívócsöveken keresztül eltávolítanak a testből. Meghatározó érdeme abban rejlik, hogy több nagy-méretű mintát (több milligrammtól több száz milligrammig terjedő) folyamatosan gyűjtenek egyetlen helyről, a bőrbe való behatolás és egyszeri beszúrás megfelelőség és pontosság apró elváltozások és fürtös mikromeszesedések esetén. Kis jóindulatú daganatok, például fibroadenoma esetén a VAB akár teljes excisionális terápiát is elérhet. Ennek megfelelően ez az előnyben részesített lehetőség mammográfiás-csoportos mikromeszesedéseknél, MRI-fokozott gyanús elváltozásoknál és olyan eseteknél, amelyekben a molekuláris altípus meghatározásához bőséges szövetre van szükség. Ennek megfelelően a VAB jelentősen magasabb tőkefelszerelést és{10}}eljárásonkénti költséget jelent, mint a CNB.

Integrált kép{0}}Irányított módozatok a precíziós biopszia előfeltételeként

A valós idejű képnavigáció szinte minden kortárs perkután emlőbiopsziás eljárás alapja. Az ultrahangos irányítás a legelterjedtebb és legsokoldalúbb lehetőség, amely dinamikus, valós idejű -vizualizációt, nulla ionizáló sugárzást és többsíkú szkennelést kínál, optimális tapintható vagy ultrahangos tömegek esetén. A sztereotaktikus mammográfiás vezetés a diagnosztikai arany standardként szolgál a mammográfiában,{4}}csak az ultrahangon nem látható mikromeszesedéseknél, ahol a számítógép három-dimenziós léziókoordinátákat számít ki a pontos kanüláláshoz. Az MRI-irányított biopszia kizárólag a kontrasztanyagos-MRI-vel azonosítható elváltozásokat célozza meg; a bonyolult műszerezettség és a megemelkedett költségek ellenére pótolhatatlan a nagy-kockázatú populáció szűrésében és a mellkímélő-műtét előtti kiértékelésben. Az elmúlt években a klinikai gyakorlatba bekerültek az olyan új módozatok, mint a tomoszintézissel irányított biopszia és a kontrasztanyagos spektrális mammográfia (CESM){16}}irányítású biopszia, hogy tovább javítsák anatómiailag összetett elváltozások lokalizációs teljesítményét.

Klinikai döntés{0}}Módszerválasztás többtényezős értékelés alapján

A klinikusok személyre szabják a biopsziás megközelítéseket több paraméter átfogó értékelése után: a léziók képalkotó jellemzői (dimenzió, morfológia, ultrahangos láthatóság), a BI-RADS-besorolás alapján rétegzett gyanús rosszindulatú daganatok kockázata, a páciens preferenciája és a rendelkezésre álló orvosi erőforrások. Például az ultrahang{2}}vezérelt CNB az első{3}}tömeges tapintás; az egyszerű cisztás elváltozásokat kizárólag FNA aspirációval kezelik; csoportosított kiterjedt mikromeszesedések szükségessé teszik a mammográfiát,{4}}vezérelt VAB, hogy garantálják a meszes gócok teljes visszanyerését. Minden technikai iteráció következetesen az alapvető célokra összpontosít: a diagnosztikai pontosság növelésére, az eljárási traumák enyhítésére, a betegek kényelmének optimalizálására és a klinikai munkafolyamat egyszerűsítésére.