A koaxiális trokár tűk klinikai értéke a magbiopsziás áthaladások csökkentésében

Példaként máj-, vese- és tüdőbiopszia

https://www.cookmedical.com/products/ir_dtn_webds/

A modern intervenciós radiológiában és az ultrahanggal{0}}vezérelt biopsziában a „core biopsziás átfutások csökkentése” a betegek biztonságának és a diagnosztikai pontosság növelésének központi céljává vált. A hagyományos magbiopsziás tűk (pl. Tru-Cut tűk) minden mintavételi kísérletnél megkövetelik a bőr és az egymást követő szövetrétegek újra-szúrását. Ez nem csak a vérzés, a légmell és atűtraktus oltását, hanem fokozza a betegek fájdalmát, és mintadarabokat okoz. Ezzel szemben a koaxiális trokár rendszer-amely egy éles belső obturátorból/trokárból és egy külső kanüllel párosul-lehetővé teszi a kezelő számára, hogy az első szúrás után kihúzza a belső mandzsettát, miközben elhagyja a külső kanült.in situmint működő csatorna. A későbbi biopsziás tűszúrások ezen a kanülön keresztül haladnak át többszöri mintavétel céljából, jelentősen csökkentve a szöveteken áthaladó magbiopsziák tényleges számát.

A klinikai adatok azt mutatják, hogy ultrahangos irányítás mellett a kisméretű hepatocelluláris karcinómák koaxiális trokár biopsziája (2 cm-nél kisebb) 95,6%-os diagnosztikai hozamot ér el, ami meghaladja a nem-koaxiális technikák 89%-os arányát. Ezzel párhuzamosan a pneumothorax incidenciája 3,2%-ról körülbelül 0,5%-ra, a vérzés kockázata pedig több mint 60%-kal csökken. A mögöttes mechanizmus a következő: a kezdeti szúrást a trokár és az obturátor egységgel végezzük; a három -lapú vagy piramis alakú csúcs kialakítása csökkenti a bőrbe jutáskor jelentkező ellenállást, és megakadályozza, hogy az egészséges szövetek eltömítsék a kanült. Amint a csatorna létrejött, a külső kanül elválasztja a biopsziás tűt a normál szövetektől, így a későbbi mintavételekhez többé nincs szükség a mellhártya, a peritoneum vagy a szervkapszulák ismételt áthaladására,{11}}valóban megvalósítva az „egy szúrás, több mag” filozófiáját, az áthaladás csökkentését.

A trokár hegyének geometriai alakja a mag minőségét is befolyásolja, -három-él vagy három-oldalas piramiscsúcs (3-arcú trokárcsúcs) kisebb szövetellenállást okoz, mint a hagyományos ferde él. Megfelelő átmérővel (általában 14G–18G) és hosszúsággal (70–200 mm az anatómiai mélységtől függően) hatékonyan minimalizálja a töredezettséget és a szövetzúzódást. A mélyen ülő szervek, például a vese és a hilar nyirokcsomók esetében a koaxiális trokár rendszer tovább egyszerűsíti az eljárást azáltal, hogy lehetővé teszi a trombin vagy kontrasztanyag befecskendezését a trokár lumenén keresztül a valós idejű vérzéscsillapítás és lokalizáció érdekében.

Érdemes megjegyezni, hogy a magbiopszia csökkentése a trokár technikán keresztül igennema mintavételezett szövet teljes mennyiségének csökkentését jelenti. Éppen ellenkezőleg, a stabil csatornának és a kanülcsúcs szögének beállításának köszönhetően egyetlen perkután szúrással 3-5 mag nyerhető különböző irányokból ugyanazon a lézión belül. Ez jelentősen növeli annak valószínűségét, hogy a patológiai osztály ép, szerkezetileg megőrzött szövetcsíkokat kapjon. Pontosan ez az oka annak, hogy a felsőoktatási kórházak intervenciós osztályai és a képi{5}}biopsziás központok egyre gyakrabban jelölik ki a koaxiális trokár tűket a máj, a vese, a perifériás tüdőcsomók és a hasnyálmirigy-tömegek preferált eszközeként.

Kiválasztási javaslatok:​Máj/vese esetén 14G–16G kanül ajánlott beosztásos jelölésekkel (hossza 150 mm vagy annál nagyobb); perifériás tüdőcsomók esetén 18G–20G vékony falú kanülök tompa-végű obturátorokkal párosítva az alveoláris sérülések csökkentése érdekében; mell és felületes nyirokcsomók esetén 14G koaxiális trokárok használhatók vákuum{8}}biopsziás tűkkel kombinálva. Minden terméknek meg kell felelnie az ISO 13485 orvostechnikai eszközök minőségirányítási rendszerének, ahol a 304/316L rozsdamentes acél az optimális anyagválasztás, és a felületeket elektropolírozással kell kezelni a szövetek tapadásának minimalizálása érdekében.