A jó késhez szakképzett kezelő kell. Bár a No{1}} durvavágó tű kiváló eszköz, végső értéke a kezelő képességeitől és stratégiáitól függ. A preoperatív tervezéstől a posztoperatív kezelésig minden lépés befolyásolja a minta minőségét és a diagnózis sikerességét vagy sikertelenségét.

I. Preoperatív tervezés: Képvezetés és útvonalválasztás

A biopsziához használjon 14-es durva tűt. Ne végezze el az eljárást vakon. Az ultrahang vagy a CT irányítás standard eljárás.

• Ultrahangos irányítás:Valós idejű, nem-sugárzás, ez az előnyben részesített módszer a felületes és egyes mély lágyrész-elváltozások esetén. A kezelő dinamikusan megfigyelheti a tű hegye és a célpont közötti kapcsolatot, elkerülve a nagyobb ereket és idegeket. Vegyes cisztás és szolid daganatok esetén az ultrahang arra is irányíthatja az orvosokat, hogy elkerüljék a cisztás területet, és kifejezetten a szilárd részt szúrják ki.
• CT útmutatás:Olyan mély elváltozásokra alkalmazható, amelyek az ultrahangon nem egyértelműek, például a tüdőben, a mediastinumban és a csontok mögött. A CT tiszta anatómiai rétegeket tud nyújtani, de hátrányai a sugárterhelés és a valós idejű képesség hiánya.

Az útválasztás alapelve:

1. Legrövidebb távolság elve:A biztonság biztosítása érdekében válassza ki a legrövidebb egyenes távolságot a bőrtől a lézióig, hogy csökkentse a tűtraktus károsodását és elhajlását.
2. A fascia elvével párhuzamosan:Törekedjen arra, hogy a szúrási útvonal összhangban legyen az izom fascia irányával, kerülje az izomkötegek keresztezését, ami jelentősen enyhítheti a műtét utáni fájdalmat.
3. Kerülje a fontos szerkezeteket:Ez abszolút szabály. Az embernek távol kell maradnia a fő artériáktól, vénáktól, fő idegektől, valamint az üreges szervektől, például a belektől és az ureterektől.
4. Fontolja meg a következő műtétet:Ha rosszindulatú daganatként diagnosztizálják, a szúrt tű útvonalának a következő radikális műtét reszekciós tartományán belül kell lennie, hogy lehetővé váljon az egyidejű eltávolítás, valamint a daganat beültetése és áttétképződése.

II. Sebészeti technikák: Célozza meg, stimulálja és húzza ki a tűt

1. Célzás és rögzítés:A képalkotás irányításával pontosan helyezze el a 14G tű hegyét a lézió szélén vagy belsejében. Keményszöveti daganatok esetén óvatosan „szondázza meg” a keménységet a tű hegyével, hogy megerősítse a helyét. A kezelőnek stabilan kell tartania a tűt, hogy elkerülje a kicsúszást.
2. A gerjesztés időzítése:A tűhegy ideális helyzetének megerősítése után utasítsa a pácienst, hogy tartsa vissza a lélegzetét (különösen mellkasi és hasi biopszia esetén), majd határozottan nyomja meg a gerjesztő gombot. A habozás szöveti összenyomódást és deformációt vagy a minta meghibásodását okozhatja.
3. Tartomány kiválasztása:A modern 14G vastagságú vágótűk általában két tartományt kínálnak: 15mm és 22mm. 2 cm-nél kisebb átmérőjű elváltozások esetén válassza a 15 mm-t; nagyobb elváltozások esetén a 22 mm-rel hosszabb és teljesebb szövetmag érhető el.
4. A tű kihúzása és a vérzéscsillapítás:A tűtest kihúzása után azonnal alkalmazzon steril gézt, hogy legalább 5 percig nyomja a szúrás helyét. Normális véralvadási funkciójú betegeknél ez elegendő a legtöbb vérzés szabályozásához. Magas-kockázatú területeken (például máj és vese) a préselési idő 10-15 percre meghosszabbítható.

III. Mintafeldolgozás: A döntő lépés a tű hegyétől a tárgylemezig

A minta kivétele után óvatosan kell kezelni:

1. Szemrevételezéses ellenőrzés:A jó mintának teljes hengeres szerkezetűnek kell lennie, fehér, világossárga vagy szürkésvörös, sima felülettel. Ha a minta töredezett, pasztaszerű állapotú,{1}}vagy teljes egészében vérrögökből áll, az a mintavétel hibáját jelzi, és újbóli szúrásra van szükség.
2. Rögzítés és megőrzés:Azonnal helyezze a mintát egy 10%-os semleges formalinoldatot tartalmazó mintaüvegbe. Azon minták esetében, amelyeken mikrobiális tenyésztést vagy áramlási citometriát kell elvégezni, a szállításhoz használjon speciális táptalajt vagy normál sóoldatot.
3. Rögzítés és azonosítás:Jól láthatóan jelölje meg a beteg nevét, az esetszámot, a szúrás helyét és a tű számát a mintaüvegen. Célszerű csatolni egy diagramot, amelyen látható, hogy az egyes minták a daganat melyik területéről (például a központi területről, a marginális területről) vettek.

IV. Általános csapdák és megoldások

• Nem elegendő minta:Ennek oka lehet a túl rövid hatótávolság vagy a túl kemény szövet. Próbálja meg növelni a hatótávolságot, vagy cserélje ki egy élesebb tűre.
• Mintatörés:Súlyos fibrózissal járó daganatokban gyakori. Megpróbálhatja megváltoztatni a szúrási szöget, vagy felvenni egy másik tűt ugyanarra a helyre.
• Vérzés:Kisebb vérzés normális. Ha a vérzés továbbra is fennáll, ügyeljen az esetleges véralvadási zavarokra vagy egy nagyobb ér átlyukasztására. Ilyen esetekben szükség lehet újra{2}ultrahangos vizsgálatra.

Ezen műveleti pontok elsajátítása elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes mértékben kiaknázhassuk a nem{0}} durva-metszésű tű teljesítményét, amely kiváló minőségű diagnosztikai anyagokat- biztosít a patológusok számára, és ezáltal a legpontosabb diagnosztikai eredményeket szállítja a betegeknek.