A vese punkciós tűnek milyen kára volt?

Hematuria, perirenalis haematoma stb

A vesepunkciós tű a nefrológiai osztályon elterjedt vizsgálati módszer, amely képes azonosítani a vese kóros típusát, és útmutatást nyújtani a beteg következő kezeléséhez. A modern orvosi technológia fejlődésével a vesepunkció ártalma viszonylag csökkent. Az olyan szövődmények, mint a véletlen behatolás más szervekbe és a fertőzés szintén viszonylag ritkák. Leggyakoribb főként kétféle károsodást foglal magában, az első típus a haematuria, a második típus a vese körüli haematoma. Általánosságban elmondható, hogy a vesepunkciót követően a betegek 100 százalékánál van mikroszkopikus hematuria, de ez 1-2 napon belül eltűnhet. Ha a vizelet sötét, közel élénkvörös, vagy vérrögöket tartalmaz, a vesék károsodása is jelentős. Vérnyomásesés esetén vérátömlesztésre, infúzióra és stabilizálásra van szükség. Ha a vérveszteség mértéke tovább növekszik, műtétre lehet szükség. A perirenális tályog többnyire tünetmentes kis haematoma, általában magától felszívódik. Nagyobb vérömleny esetén a beteg tevékenységét szigorúan korlátozni kell, szükség esetén vérátömlesztést, infúziót, vérnyomás-stabilizálást vagy műtéti kezelést kell végezni.